Table './terezvaros_hu/access' is marked as crashed and should be repaired Terézvárosi ingatlanügyek: újra benépesülhet a vádlottak padja < Hírek | Budapest Főváros Terézváros Önkormányzata
image

Terézvárosi ingatlanügyek: újra benépesülhet a vádlottak padja

Megtörtént az iratismertetés az Andrássy út 3. szám alatti épület, valamint csaknem kéthektárnyi tetőtér eladása, illetve az Andrássy út 8., 52. szám alatti paloták elcserélése miatt indított büntetőeljárásban. A rendőrség különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel gyanúsított meg 21 embert, köztük V. István volt MSZP-s polgármestert és G. Gyulát, az önkormányzat által egykor megbízott értékbecslőt is. A Terézvárosi ingatlanügyek kapcsán eddig indított legnagyobb büntetőeljárásban a hatóságok szerint a gyanúsítottak az általuk elkövetett bűncselekményekkel csaknem 2,3 milliárd forintos kárt okoztak a VI. kerületnek.


Az újabb terézvárosi ingatlanok ügyében a rendőrség a napokban küldi át a vádemelési javaslatot az ügyészségnek. Érdekességként: a dokumentum 88 kötetből, csaknem 9000 oldalból áll. (Az ügy előzményéről ide kattintva olvashat.)


A hatóság különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel 21 embert gyanúsított meg az ügyben, köztük egykori politikai és hivatali vezetőket is. A gyanú szerint az általuk elkövetett bűncselekményekkel csaknem 2,3 milliárdos kárt okoztak a kerületnek.

Tételesen lebontva: a rendőrség úgy véli, a tetőterek eladásával 788, az Andrássy út 3. szám alatti épület értékesítése során 573, az Andrássy út 8. és 52. ingatlanok elcserélésével pedig 962 millió forintos kárt okoztak Terézvárosnak a volt városatyák, magas beosztású hivatalnokok, valamint egy értékbecslő is.

A hatóság tettesi minőségben gyanúsítja mind a három ingatlancsoport ügyében V. István egykori MSZP-s polgármestert, F. György volt szocialista alpolgármestert, B. Gábor, L. Ferenc, H. Károly, Sz. Fruzsina, K. Tibor (aki parlamenti képviselő is volt) egykori MSZP-s önkormányzati képviselőket, valamint H. Csaba és T. György MSZP-s városatyákat, akik nemcsak akkor, hanem még most is tagjai a terézvárosi képviselő-testületnek. Ugyanezzel gyanúsítják továbbá T. Miklós, O. Pál és Sz. Miklósné egykori SZDSZ-s önkormányzati képviselőket.

Az Andrássy út 3. szám alatti palota, valamint a tetőterek eladásának ügyében tettesként gyanúsított lett R. László egykori SZDSZ-s alpolgármester és Á. Zita volt SZDSZ-s önkormányzati képviselő. T. Péter, A. Éva volt szocialista, valamint M. Miklós egykori független városatya ellen „csak” a tetőterek miatt indult büntetőeljárás.

A tettesek mellett bűnsegédek felelősségét is megalapozottnak látta a rendőrség. A tetőterek ügyében Sz.-né H. Katalin egykori jegyző, míg az Andrássy 3. szám alatti palota eladása miatt V. Tamás volt aljegyző bűnsegéd a nyomozók szerint. Az Andrássy út 8. és 52. ingatlanok elcserélése miatt pedig D. Erzsébet volt jegyzőnek és G. Gyula értékbecslőnek is fennáll a büntetőjogi felelőssége.

Az iratismertetés során kiderült, csupán T. György, M. Miklós, Sz.-né H. Katalin, V. Tamás, D. Erzsébet és G. Gyula tettek vallomást az ügyben.

Az ügyben – amennyiben az ügyészség is úgy gondolja – várhatóan szeptember végén, október elején várható vádemelés, s egyes vélekedések szerint már jövő év elején bíróság elé állhat a 21 – jelenleg még csak – gyanúsított.

A tárgyalás tizenkettedik napja, május 8.:

Andrássy 47: ellentmondásos tanúvallomások

Meglehetősen ellentmondásosra sikeredett azoknak a tanúknak a vallomása, akik az Andrássy út 47. szám alatti épület eladása miatt indított büntetőper tizenkettedik tárgyalási napján jelentek meg a bíróság előtt. Pammerné Gaál Ágnesnek, a tulajdonosi főosztály korábbi vezetőjének sikerült még úgy is ellentmondania önmagának, hogy jóformán semmire nem emlékezett, míg Kuzma Krisztiánnak, az Oktogon Kft. egykori tagjának a számokkal gyűlt meg a baja. A tárgyalás – az ítélkezési szünetet követően – szeptember 12-én folytatódik Christian Polet, az Ennet Kft. képviselője és dr. Hidasi Gábor ügyvéd tanúk meghallgatásával.
(Az eddigi tárgyalási napokon történteket folytatólagosan olvashatják e cikk után.)

 

Álláspontom szerint megfelelt a jogszabályi feltételeknek az Andrássy út 47. szám alatti épület eladásáról szóló előterjesztés – hangsúlyozta Pammerné Gaál Ágnes. Ez csak azért hangzott nagyon furcsán a terézvárosi polgármesteri hivatal tulajdonosi főosztályának egykori vezetője szájából – aki 2004-ben mindössze 9 hónapig töltötte be eme tisztségét –, mivel ő volt az egyik hivatalnok, aki ugyan olvasta, de szignójával már nem látta el a ház elidegenítését célzó előterjesztést.

Ezt követően az „én nem emlékszem” volt a leggyakoribb szóösszetétel Pammerné tanúvallomásában. Még szerencse, hogy a nyomozás során tett vallomásában az egykori hivatalnok még emlékezett arra, rövid terézvárosi pályafutása során az önkormányzat akkori vezetése többször is értékesített nagy értékű ingatlant, a versenyeztetés intézményét azonban – a helyi rendeletekre hivatkozva – messziről elkerülték.

 

Pammerné emlékei között korábban még az is élesen megmaradt, hogy saját szemével látta az Andrássy 47. eladásáról szóló előterjesztéséhez csatolt értékbecslést, tehát azzal együtt kellett volna kiküldeni a képviselőknek a 2004. június 17-i testületi ülés előtt. Ez azonban – így már főleg – érthetetlen okokból nem történt meg: az értékbecslés egyetlen példányát Fürst György volt szocialista alpolgármesternél tekinthették meg a képviselők az ominózus testületi ülésen.

 

A tanúk sorában Kuzma Krisztián következett, aki a per tárgyát képező ingatlanban kávézót üzemeltető Oktogon Kft.-nek volt tanácsadója, majd később ügyvezetője is. Kuzma Krisztián kezdésként évszámokkal sokkolta az őt hallgatókat: elmondása szerint először 2006-2007 környékén kereste őt meg Losonczy Pál Péter az Andrássy 47-tel kapcsolatban, amikor már perek egész sora ment az ügyben. Később kiderült, Kuzma Krisztián már 2003-ban is ismerte az Oktogon Kft. vezetőit, de akkor még csak baráti tanácsaival segítette őket az Andrássy 47. kapcsán. Kuzma annak idején például úgy vélte, 150 millió forintért még Losonczyéknak is megéri megvenni a szóban forgó ingatlant, mivel később még telekárban is kaphatnak ennyit érte. Ennél a kijelentésnél dr. Tóth Erzsébetet felettébb érdekelte, hogy az Oktogon Kft. mégis honnan tudta, hogy 150 millió forintot kell ajánlani. Illetve az sem volt világos a tárgyalást vezető bírónőnek, hogy ha az Oktogon Kft.-nek jó üzlet lett volna az Andrássy 47. 150 millió forintért, akkor miért jelentették fel az önkormányzatot, hogy ugyanennyi pénzért áron alul értékesítették azt az Ennet Kft.-nek. Kuzma elmondása szerint csak azért támadták a szerződést, mert szerették volna visszakapni a kávézójukra fordított 150-160 millió forintos befektetésüket.

Az Oktogon Kft. egyébként hét perben is részt vett, egyet kivéve azonban mindegyikben sikerült peren kívül megállapodniuk. Az Ennet Kft.-től például 300 ezer eurót – mai árfolyamon 88 500 000 forintot – kaptak peren kívül a cégükért cserébe.

A tárgyalás – az ítélkezési szünetet követően – szeptember 12-én folytatódik Christian Polet, az Ennet Kft. képviselője és dr. Hidasi Gábor ügyvéd tanúk meghallgatásával.

 

A tárgyalás tizenegyedik napja, április 11.:

Lászay: Verókék kirámolták a kerületet

A várakozásokkal ellentétben perdöntőnek ugyan valószínűleg nem nevezhető, ám kétségkívül érdekfeszítő tanúvallomást tett Lászay János volt – magát függetlennek valló – képviselő az Andrássy út 47. szám alatti épület eladása miatt indított büntetőper tizenegyedik tárgyalási napján. A keményen fogalmazó egykori városatya április 11-én nem átallott olyan kifejezéseket használni, mint „palotabiznisz”, a „kerület kirámolása”, „gusztustalanság” és „gátlástalanság”.

– Igaz ugyan, hogy 2004-ben feljelentettem a mögöttem ülő vádlottakat, de attól még tudok elfogulatlan lenni – indította vallomását nem kis iróniával Lászay János. Már ez alapján is sejteni lehetett, az első két padsorban ücsörgőknek lesznek kínos pillanatai az Andrássy út 47. szám alatti épület eladása miatt indított büntetőper tizenegyedik tárgyalási napján is.

Zűrös időszakban – addigra „elvitték” a vagyonkezelő vezetőjét, és eltávolították a jegyzőt – cserélt gazdát a per tárgyát képező ingatlan, akkor gyakorlatilag már egyértelmű volt, egy folyamat részeként az egész Andrássy út „el fog tűnni”, azaz eladnak sok palotát – emlékezett vissza a 2002-2006 közötti időszakra a volt képviselő. Dr. Szabó Melinda ügyésznő kérdésére az ominózus ingatlan értékesítése kapcsán pedig hangsúlyozta, a „nyertes” Ennet Kft.-én kívül több ajánlatról is tudott, ezek azonban eltűntek a süllyesztőben. Lászay szerint Tölgyesi Miklós volt SZDSZ-es képviselő, a vagyonügyekért felelős bizottság akkori elnöke a 2004. június 17-i testületi ülés szünetében négyszemközt elismerte, voltak egyéb vételi szándékok is, néhány perccel később azonban jegyzőkönyvbe rögzítve már nem emlékezett ezekre. Tölgyesi az április 11-i bírósági tárgyaláson is elmondta, nem volt más ajánlatról tudomása.

Lászay szerint ők mindent megpróbáltak, hogy meghiúsítsák az üzletet, de Verókék lesöpörték az érveiket. Először azt kérte az akkori ellenzék, hogy a testület vegye le a napirendről a palota eladásáról szóló előterjesztést, ha erre a többség nem hajlandó, akkor legyen nyilvános licit, ha ez sem elfogadható a „kormánypártiaknak”, hívják meg a többi ajánlattevőt, vagy legalább kérjenek több pénzt a vevőtől. A többség igen szavazatával azonban ismételten „végigment az úthenger” az ügyben. Lászay úgy emlékezett, azzal indokolták az Ennet Kft. „ragyogó vevői” mivoltát, hogy 30 százalékban már úgyis bérlője az épületnek. A volt képviselő meggyőződése szerint – még ha el is hitte volna a Dollar Land Kft. értékbecslésének számait – a 600 milliós kiürítési költségből legalább 200 millió a vásárló zsebében maradt, mivel a bérlőnek a saját kihelyezése után nem kell fizetnie. Lászay továbbá úgy emlékezett, ennek a ragyogó vevőnek nemcsak bérletidíj-hátraléka volt, hanem pereskedett is az önkormányzattal. (A www.terezvaros.hu tudomása szerint az Ennet Kft. valójában nem volt bérlő az épületben az adásvételi szerződés megkötésekor. Két, a céghez különböző szálakon kapcsolódó bérlő volt az ingatlanban.)

Az egykori városatya hangsúlyozta, az Andrássy út 47. eladásakor egyértelmű volt, hogy egy rossz anyagi helyzetben lévő céggel kötött szerződést az önkormányzat, amit a júniusi előterjesztést követően az októberi is alátámaszt. A 2004 őszén testület elé került dokumentum Lászay szerint ugyanis dióhéjban arról szólt, hogy „adjunk egy újabb esélyt a fizetésképtelen cégnek, és puhítsuk fel a szerződésben foglalt kötelezettségeket”. Mint ismert, az októberi előterjesztés rögzítette, a tulajdonjog megszerzéséhez mindössze a vételárat kell kifizetnie az Ennet Kft.-nek, a júniusi anyagban pedig még az szerepelt, hogy a cégnek a vételár kifizetése mellett a bérlőkkel közösen meg kellett volna egyeznie az elhelyezésükről is.

Az ügyésznő kérdései után a vádlottakat védő ügyvédeké volt a főszerep. Elsőként dr. Buza Jánosé, akinek múltja ezúttal is szóba került. Lászay ugyanis udvariasan megkérdezte tőle, ugye jól tudja, hogy két évvel ezelőtt még a terézvárosi önkormányzatot képviselte. Érdemi válasz Buza doktortól ugyan ezúttal sem érkezett, de legalább most nem akadt halaszthatatlan dolga, és a tárgyalás végéig jelen tudott lenni.

Dr. Nagy István – a másodrendű vádlottat, Fürst Györgyöt védő – ügyvédet Lászay júniusi testületi ülésen tett 160 millió forintos ajánlata érdekelte: kellően megalapozott volt-e, csatolt-e ellenőrző értékbecslést, volt-e bankgaranciája, stb. Némi értetlenkedés után csak kibukott Lászayból, hogy a júniusi 160 milliós, majd az októberi 200 millió forintos ajánlatát egyfajta időhúzásnak szánták, hogy meg lehessen nyitni az utat más, tisztességes, becsületes vállalkozók előtt is, azaz hogy ilyen cégek is versenybe szállhassanak az ingatlanért.

Ezután a VII. rendű vádlottat, Tóth Györgyöt védő ügyvéd küzdött a tanúval, de a „mi volt 1998-2002 között” slágerkérdést követő „milyen megjegyzések láthatók Lászay honlapján” taglalásánál már dr. Tóth Erzsébet bírónő is közbeszólt, hogy ez nem tárgya a büntetőpernek. (A volt képviselő az ügyről megjelent újságcikkek alapján „börtönközeli állapotról” írt a honlapján – a szerk.)

A XIV. rendű vádlottat, a volt aljegyzőt képviselő ügyvéd az Andrássy 47. eladásával kapcsolatban esetlegesen felmerült aggályairól faggatta a tanút. Lászay szerint nem csak ennél az egy ügynél volt például feltűnő, hogy a magát – 1994-1998 között még egy szál érettségivel is – szakértőnek tartó Fürst György volt szocialista alpolgármester szignója nélkül gyakorlatilag nem került előterjesztés a testület elé. A problémáival kapcsolatban ugyanakkor Lászay hangsúlyozta, ezeket a testületi ülésen jegyzőkönyvbe mondta, a dokumentumot pedig a jegyzőnek is alá kell írni. Vagyis eme logika mentén a tanú közölte az akkori aljegyzővel is, hogy problémái vannak az előterjesztéssel kapcsolatban.

Lászay egyébként úgy emlékszik, a 2002–2006-os ciklusban „lapítottak” a jegyzők, az aljegyzők, és papagájként csak azt ismételgették, nincs észrevételük az előterjesztésekkel kapcsolatban. A tanú véleménye szerint más kérdés, hogy ha lett volna kifogásuk, akkor másnapra már az utcán találták volna magukat a törvényesség őrei.

A tárgyalást vezető bírónő és dr. Gila Pál, az önkormányzat sértetti képviselőjének kérdései alatt azonban már Lászay János is kezdte elveszíteni a fonalat. Először is súlyos ellentmondásba keveredett önmagával, amikor közölte, ha bérlő van egy épületben, akkor azt nem lehet pályáztatás útján eladni. Aztán a tanú már ajánlattevőként emlegetett egy bizonyos Garamszegi „magánszemélyt” és az Ablon céget is, amely abszolút új fejlemény az ügyben. Más kérdés, hogy ezekről az ajánlattevőkről sem a bíróságon, sem pedig a polgármesteri hivatalban nem található egyetlen irat sem.

Kiderült az is, Lászay ajánlatokat indukált: az általa megkeresett cégeket arra kérte, adjanak be az Ennet Kft.-ével azonos összegű vételi ajánlatot az épületre, hogy verseny indulhasson közöttük. Azt azonban homály fedi, hogy ha Lászay szerint alacsony volt az Ennet Kft. ajánlata, akkor miért csak ugyanannyit „kért” az általa felkeresett cégektől.

Mivel a vádlottak is tehetnek észrevételeket a tanú vallomásával kapcsolatban, Verók István hangsúlyozta, szerinte Lászay János mondókája szubjektív és személyeskedő volt. Fürst György ennél azért tartalmasabban szólt hozzá a hallottakhoz, például rákérdezett arra Lászaynál, miért szavazta meg annak idején az Andrássy út 3. szám alatt lévő palota eladását, ha ennyire zűrösnek látta az akkori időszakot. Válasz azonban nem érkezett kérdésére. (A www.terezvaros.hu is utánanézett az ügynek: Lászay János nem szavazta meg az ingatlan eladását. A jegyzőkönyv szerint ugyanis távol volt a szavazás idején.)

Verók újra szót kért, s közölte, a tulajdonosi főosztályon vannak azok a bizonyos „papírok”. Bundula Csaba hozzászólásában rögzítette, e „papírok” közül – mint például más ingatlanokról készült értékbecslések, vételi ajánlatok stb. – sok nem található meg a hivatalban, valahogy eltűntek. A jelenlegi alpolgármester ezenkívül kíváncsi volt arra, hogy a tanú szerint miért nem készült ellenőrző értékbecslés az Andrássy 47. eladásakor. Lászay János úgy fogalmazott, Bundula Csaba – a költészet napjára való tekintettel – költői kérdést tett fel, hiszen egyértelmű: azért nem rendeltek másikat, mert az akkori önkormányzati vezetésnek ez nem állt érdekében. Kiderült volna ugyanis, hogy az ingatlan jóval többet ér 150 millió forintnál.

A tárgyalás május 7-én folytatódik az eddig meg nem jelent tanúk meghallgatásával.

 

A tárgyalás tizedik napja, április 4.

Buza: egy ügyvéd, két eset

Összeférhetetlenség, vesztegetési kísérlet, heves szóváltások – az Andrássy út 47. szám alatti épület eladása miatt indított és eddig már-már papírforma szerint zajló büntetőper tizedik tárgyalási napján alaposan felborzolta Verók István és 13 vádlott-társa, illetve az ügyvédeik kedélyét Bundula Csaba, akit tanúként hallgatott meg a bíróság az ügyben. A jelenlegi alpolgármester mellett április 4-én Wertán Zsolt Zoltán és a titokzatos dr. M. M. volt ellenzéki képviselők tanúskodtak még.


A felújítási munkálatok mennyiségét tekintve akár a mi frakciónk is megvásárolhatta volna az Andrássy út 47. szám alatti épületet – szögezte le Wertán Zsolt Zoltán az április 4-i tárgyaláson, utalva a frakciója által tett vételi ajánlatra és arra, hogy 2004 óta az égvilágon semmi nem történt a palotával. A volt ellenzéki városatyának azonban ennyivel véget is ért a szellemessége, a szóban forgó ingatlannal kapcsolatban ugyanis ma már gyakorlatilag semmire nem emlékszik.

Nem úgy Bundula Csaba, akinek állítása szerint az Andrássy 47. szám alatti ház értékesítése nem egyedi eset volt, hanem egyfajta tendencia része. Terézváros jelenlegi alpolgármestere hangsúlyozta, a vádlottak padján ülő egykori és jelenlegi politikusok által megszavazott ingatlanértékesítések felettébb „érdekesek” voltak. Az értékbecslések által meghatározott összeg ugyanis általában kicsivel mindig alatta maradt a vételi ajánlatnak. Az Andrássy út 47. mellett ugyanez volt a helyzet az Andrássy út 23.-mal, ahol a 444 millióra taksált ingatlan a vételi ajánlaton, azaz 445 millióért kelt el. Bundula elmondása szerint Fürst György egykori szocialista alpolgármester ilyenkor a „milyen jó üzlet, hogy többet ajánlanak, mint amennyit ér, ezért érdemes eladni” kijelentésével nyugtázta a történéseket, sőt a tárgyaláson leszögezte, az lett volna a hűtlen kezelés, ha ezt fordítva csinálják. Bundula Csaba erre reflektálva kijelentette, ezzel Fürst gyakorlatilag el is ismerte egy bűncselekmény elkövetését, hiszen például a Liszt Ferenc tér 7. esetében a csaknem 153 millió forintos értékbecslés dacára 140 millióért cserélt gazdát az épület.

Bundula Csaba kérdésre válaszolva elmondta azt is, az Andrássy út 3. eladása kapcsán Fürst György négyszemközt felajánlotta neki, hogy ha nem fordulnak a sajtóhoz, nem „cirkuszolnak”, akkor 10 millió forintot kapnak. Az alpolgármester természetesen visszautasította az ajánlatot. Fürst a múltkori tárgyalás után most is szó nélkül hallgatta a vesztegetési kísérletről szóló történetet.

Terézváros jelenlegi alpolgármestere szerette volna még több példával alátámasztani a 2002-vel kezdődő időszak gyakorlatára vonatkozó elméletét, a bírónő azonban ezt nem hagyta. Ehelyett ő, illetve az ügyvédek inkább arra voltak kíváncsiak, hogy mi volt az ezt megelőző ciklusban. S rendkívül ingerültté váltak attól, hogy Bundula Csaba ugyan elismerte, akkor is történtek ingatlaneladások, de a pontos körülményekre már nem emlékezett. A bírónő még rá is kérdezett, miért vannak ilyen pontos információi a 2002-től 2006-ig terjedő időszakról, és miért nincsenek ismeretei az 1998 és 2002 közötti ciklusról. Bundula Csaba erre leszögezte, a tanút senki nem kötelezheti arra, hogy külön felkészüljön a vallomására, másrészt pedig mivel a per tárgyát képező Andrássy út 47. számú ingatlant 2004-ben adták el, azt gondolta, a bíróság is ezen ciklus gyakorlatára lesz elsősorban kíváncsi, nem pedig az 1998-2002 közötti éráéra. De tévedett.

Mikor a bírónő is belátta, hiába kérdez a tanútól olyat, amire az nem emlékszik, végre szóba hozta az Andrássy út 47. számú ingatlan eladását is. Bundula szerint ha annyira sürgős lett volna az épület eladása, mint amilyennek az önkormányzat akkori vezetése beállította, akkor nem vártak volna öt hónapot a szerződés aláírásával. Az alpolgármester úgy vélte, ezen idő alatt valószínűleg alkudoztak a vevővel, ezért volt szükség az októberi módosító előterjesztésre, amelyben a tulajdonjog megszerzéséhez mindössze a vételárat kellett kifizetnie az Ennet Kft.-nek. A júniusi előterjesztésben a cégnek a tulajdonjog megszerzéséhez a vételár kifizetése mellett a bérlőkkel közösen kellett volna megegyeznie az elhelyezésükről. Bundula szerint az Ennet Kft. valószínűleg épp ez utóbbit akarta elkerülni. A jelenlegi alpolgármester mindemellett elismerte, az utólag jogellenesnek minősült vagyonrendelet – amelynek alapján az eladás megvalósult – még az 1998–2002-es ciklusban született, s akkor ő volt a jogi bizottság elnöke.

A bírónő korábbi ingerültsége azonban eltörpült Buza János érzései mellett, amikor Bundula Csaba felhívta a taláros testület figyelmét arra, hogy a Verók Istvánt védő ügyvéd jelenléte súlyos összeférhetetlenség, mivel évekig megbízási jogviszonyban állt az önkormányzattal és közreműködött az Andrássy út 47. adásvételi szerződésének előkészítésében is. Mivel a bíróságnak erről nem volt tudomása, bekérte Buza egykori megbízási szerződéseit, de a bírónő közölte Bundula Csabával, hogy az ügyvéd esetleges pertől való eltiltásának ügyében csak az ügyvédi kamara hozhat majd döntést. Dr. Gyalog Balázs, a XIII. rendű vádlott ügyvédje, egyben a Budapesti Ügyvédi Kamara egyik fegyelmi megbízottja azonnal etikátlannak titulált pályatársa segítségére sietett egy gyors „nincs ebben semmi összeférhetetlenség” megjegyzéssel. Ezek után Buza Jánosnak valószínűleg halaszthatatlan dolga akadt, mert a szünet után már nem vett részt a tárgyaláson.

Így lemaradt a titokzatos dr. M. M. (a tanú nem járult hozzá, hogy a nevét közölje a sajtó, nagy derültséget keltve azt mondta, csupán a harmadik nevét, az Elemért írhatják le), a magát függetlennek tartó egykori képviselő tanúvallomásáról, aki „tartózkodom” szavazatot adott le a júniusi testületi ülésen, míg az októberi – az önkormányzat számára kedvezőtlenebb – előterjesztésre már igent nyomott. Dr. M. M. hangsúlyozta, általában nem szavazta meg az ingatlaneladásokat, az októberi előterjesztésre azonban már azért mondott igent, mert véleménye szerint az a lényegen már nem változtatott, csak egyszerűsítette a folyamatot azzal, hogy nem kellett a lakókkal egyezkedni.

Dr. Sámi Jolán, a VIII. rendű vádlottat védő ügyvéd erre megjegyezte, a júniusi előterjesztés még három kötelezettséget támasztott a vevő felé, míg az októberi már csak egyet. Hangsúlyozta, míg dr. M. M. igen szavazatával lett érvényes az októberi döntés, és ő tanúként lehet jelen, addig védence, dr. Rabin László nemmel szavazott ugyanezen testületi ülésen, mégis a vádlottak között ül.

Bundula Csaba dr. M. M. vallomásával kapcsolatos észrevételében jelezte, nem győzte meg a volt képviselő. Az alpolgármester kijelentette, inkább arról lehetett szó, hogy az akkori MSZP-sek tudták, egy-két SZDSZ-esnek ez az októberi előterjesztés már elfogadhatatlan, így veszélybe került a megszavazása. Így is történt, dr. M. M. voksa nélkül nem fogadta volna el a testület az előterjesztést, az övé volt a 13. „igen”. Bundula megjegyezte azt is, furcsa módon a dr. M. M. vezette egyesület általában kapott anyagi támogatást az önkormányzattól a civil szervezetek pályázatán, ami azért volt törvénytelen, mert ez politikai szervezetek esetében nem lett volna lehetséges, dr. M. M.-ék pedig indultak az önkormányzati választáson, így nem lehet őket nem politikai szervezetnek titulálni. A nagy felhördülések után Bundula közölte, nem azt állította, hogy dr. M. M. a szavazatáért kapott volna valamit cserébe, mindenesetre érdekes ez az összefüggés.

Dr. M. M. határozottan visszautasította Bundula Csaba állítását.

A tárgyalás április 11-én folytatódik Lászay János egykori ellenzéki városatya meghallgatásával.

A tárgyalás kilencedik napja:

Több ajánlat is érkezett az Andrássy út 47.-re a tanúk szerint

Több vételi ajánlat is érkezett az Andrássy út. 47. szám alatti épületre – állították egybehangzóan a beidézett tanúk az ingatlan elidegenítése miatt indított büntetőper kilencedik tárgyalási napján. Április 2-án dr. Zettner-Kovács Krisztián, Gyenge Zsolt és Baranyai Zsolt egykori ellenzéki önkormányzati képviselőket hallgatta meg a bíróság.


Frakciótársam információi szerint volt másik beadott vételi ajánlat is az Andrássy út 47. szám alatti ingatlanra az Ennet Kft.-én kívül – állította dr. Zettner-Kovács Krisztián egykori ellenzéki városatya az április 2-i tárgyalási napon. Mint mondta, képviselőtársaival együtt egyéb problémái is felmerültek az ingatlan értékesítésével kapcsolatban, szerintük ugyanis az eljárás nem felelt meg az akkori jogszabályoknak, és az értékbecslést is aránytalannak tartották. Aggályaiknak hangot adva, „ahogy másnak, úgy nekünk is megérte volna” felkiáltással dr. Zettner-Kovács Krisztián és frakciója 160 millió forintos vételi ajánlatot tett az ingatlanra az egyik képviselő-testületi ülésen.

A tanúk sorában Gyenge Zsolt következett, aki úgy emlékezett, a felújítási kötelezettség miatt 2003 második felétől kezdte meg az akkori önkormányzati vezetés a nagy értékű ingatlanok eladását. A volt képviselő szerint sokszor voltak hiányosak az értékesítésekről szóló előterjesztések, amelyekhez számos esetben nem csatoltak értékbecslést. Hangsúlyozta, egynél több ajánlat soha nem került a testület elé egy-egy értékesítés során, és feltűnő volt az is, hogy bizonyos befektetői körök rendszeresen vásároltak VI. kerületi ingatlanokat.

Az Andrássy úti épületek értékesítésével kapcsolatban Gyenge Zsolt elmondása szerint Fürst György vagyonügyekért felelős volt szocialista alpolgármester négyszemközt közölte dr. Bundula Csaba akkori ellenzéki képviselővel egy konkrét ingatlan eladása kapcsán, hogy ha nem firtatják az ügyletet, akkor ők is jól járhatnak. A jelenlegi alpolgármester azonban határozottan visszautasította Fürst György „kihagyhatatlan”ajánlatát.

Konkrétan az Andrássy út 47. számú ingatlan kapcsán Gyenge Zsolt úgy vélekedett, hogy alacsony áron vált meg az akkori önkormányzati vezetés az épülettől, amit a bérlők kiköltöztetésének költségeivel indokoltak. A volt képviselő hangsúlyozta, nemcsak a jó erkölcs, hanem az észérvek is azt kívánták volna, hogy nyilvános keretek között versenyeztessék meg az épületet, hogy arra minél nagyobb vételi ajánlat érkezzen. Gyenge Zsolt elmondása szerint egyébként az értékesítés után egy-két évvel az Ennet Kft. 2-3 milliárd forintért hirdette a honlapján az Andrássy út 47. számú ingatlant. Azt, amelyiket 2004-ben 150 millió forintért vásárolt meg a terézvárosi önkormányzattól.

Az értékbecslésben megállapított felújítási költség még a mai árakhoz képest is rendkívül magas, míg az ingatlan vételára feltűnően alacsony volt – vélekedett Baranyai Zsolt, aki 20 éven át volt a terézvárosi képviselő-testület tagja.

Példaként kiragadta: míg a 2004-es, Dollár Land Kft. által készített értékbecslésben 25 ezer forintért tettek volna le egyetlen négyzetméter díszburkolatot az Andrássy út 47. számú épületben, addig ezt a mai egységárak szerint 5 ezer forintért csinálnák meg. Az értékbecslésben a volt képviselő hiányolta az iparművészeti értékek feltüntetését, például az épületben található nagy értékű csillárt és a kovácsoltvasból készült korlátelemeket. Baranyai Zsolt megjegyezte azt is, az értékbecsléseket mindig a Dollár Land Kft. végezte, és szerinte rendszeresen a piaci érték alatt állapította meg egy-egy ingatlan értékét.

Az építészmérnök végzettségű politikus szintén egyik képviselőtársától hallotta, hogy az Andrássy út 47. számú épületre három másik, az Ennet Kft.-énél magasabb vételi ajánlat érkezett be az önkormányzathoz. Mivel a 150 millió forintos vételárat alacsonynak tartották, 2004 októberében – egyfajta fricskaként – 200 millió forintos vételárat ajánlottak az épületért cserébe. Céljukat azonban nem érték el, ugyanis az Andrássy út 47. pályáztatás és licitálás nélkül került az Ennet Kft. tulajdonába.

A tárgyalás április 4-én folytatódik Wertán Zsolt Zoltán volt ellenzéki képviselő, dr. Bundula Csaba jelenlegi alpolgármester (akkoriban fideszes képviselő) és dr. Marián Miklós Elemér egykori városatya meghallgatásával.

 

A tárgyalás nyolcadik napja, március 28.

Andrássy 47.: mindenki másképp emlékszik

Dr. Deák Erzsébet, Terézváros egykori jegyzője, dr. Hózsa István, a polgármesteri hivatal jogi osztályának vezetője, valamint dr. Bicsak Ágnes volt MDF-es önkormányzati képviselő meghallgatásával folytatódott március 28-án az Andrássy út 47. szám alatti épület eladása miatt indított büntetőper. Míg a hivatal korábbi jegyzőjének csak halvány emlékképei voltak arról, miként értékesítették 2004-ben a szóban forgó épületet, addig az egykori ellenzéki képviselőnek sikerült olyan mozzanatokat is felidéznie a múltból, amelyekkel kellemetlen perceket okozott a vádlottaknak.

Különös intermezzóval vette kezdetét az Andrássy út 47. szám alatti épület eladása miatt indított büntetőper nyolcadik tárgyalási napja. Dr. Deák Erzsébetnek, Terézváros egykori jegyzőjének ugyanis március 28-án nem sikerült megjelennie a tárgyalás kezdetére, ahol tanúvallomást kellett tennie. E kínos szituációban kész szerencse volt, hogy az egyik vádlott – aki immáron több mint négy éve nem áll munkakapcsolatban Terézváros törvényességének egykori őrével – fel tudta őt hívni a mobiltelefonján, és megtudta tőle, hogy mindjárt megérkezik.

Hasonlóan kellemetlen volt a XIV. rendű vádlott, dr. Varga Tamás László késése is: a volt aljegyzőt ugyanis dr. Tóth Erzsébet, a tárgyalást vezető bírónő vette észre az utcán, amint épp beszélgetett valakivel, ahelyett, hogy befáradt volna a terembe.

A kalandos kezdet után lágy hangvételű tanúvallomás következett, de valószínűleg senki nem lepődött meg azon, hogy dr. Deák Erzsébet nem harapta meg azt a kezet, amelytől több mint három éven keresztül a kenyeret kapta. Így az általános sallangok – úgymint a nagy értékű ingatlanok értékesítése bevett gyakorlat volt az önkormányzatoknál, hiszen ezekből a bevételekből tömködték be a költségvetési lyukakat, vagy hogy az ellenzéki képviselőknek az a dolguk, hogy aggályaiknak hangot adjanak – mellett alig-alig sikerült a volt jegyzőnek konkrét válaszokat adnia a felé intézett kérdésekre az Andrássy út 47. szám alatti épület eladásával kapcsolatban.

A történethez hozzátartozik, hogy dr. Deák Erzsébet 2004 júliusától 2007 októberéig látta el a jegyzői feladatokat a polgármesteri hivatalban, így – mint ahogy azt tanúvallomásában is megerősítette – ő már csak az októberi előterjesztéssel találkozott, amelyben emlékei szerint az épület társasház jellegét szüntették meg. Hangsúlyozta, októberben neki csak a módosításokat kellett ellenőriznie és nem az adásvételi szerződést, így sem akkor, sem most nem tudja megmondani, hogy miért volt szükség változtatásra és a határidők kitolására.

Arra azonban tisztán emlékezett, hogy aggályai nem merültek fel, inkább csak szakmai konzultációt folytatott a kollégákkal az Andrássy 47. eladása kapcsán. Szigorúan szakmailag így az is szóba került ezeken a megbeszéléseken, hogy jó lett volna, ha nem ilyen rohamtempóban értékesíti a kerület akkori vezetése a nagy értékű ingatlanokat. Dr. Deák Erzsébet azonban nyugodtan hátradőlhetett, hiszen elmondása szerint az akkori közigazgatási hivatal – amelynek nem volt törvényességi aggálya az értékesítés kapcsán – hallgatása biztonságot jelent egy jegyzőnek. Meglátása szerint a lakásosztály vezetői csak akkor nem szignáltak előterjesztéseket, amikor nem ők készítették el azt az elejétől a végéig, vagy nem 100 százalékban értettek egyet annak tartalmával. Mások ezt aggálynak hívják, de dr. Deák Erzsébet nem tartozik közéjük.

Az aggálymentes dr. Deák Erzsébet után a polgármesteri hivatal akkori és jelenlegi jogi osztályvezetője, dr. Hózsa István következett a tanúk sorában, aki az Andrássy út 47. szám alatti épület elidegenítéséről szóló előterjesztéssel csak a júniusi testületi ülésen találkozott, előtte ugyanis nem látta a dokumentumot, így alá sem írhatta azt. A 2004 októberében született, módosításokkal teli előterjesztés azonban már nála is megfordult és – mivel nem talált benne semmi olyat, ami jogszabályba ütközött volna – szignálta is azt.

Az aláírásokkal kapcsolatban dr. Hózsa István nem emlékezett arra, mennyire volt kirívó, hogy csak az aljegyző és az előterjesztő írjon alá egy testület elé szánt anyagot, de mint mondta, a terézvárosi önkormányzat szervezeti és működési szabályzatában nincs is rögzítve, hogy kinek kell szignóznia a dokumentumot.

A jogi osztályvezető ugyanakkor felhívta a bíróság figyelmét a közigazgatási hivatal törvényességi észrevételére, amely az Állami Számvevőszék vizsgálatán alapult, és amelyet 2005-ben jutattak el az önkormányzathoz. Ettől az évtől ugyanis a költségvetési törvényben meghatározott 20 millió forintos értékhatár felett már kötelezővé tette az államháztartási törvény a pályáztatás intézményét ingatlanok értékesítésénél.

Mivel dr. Hózsa István 2009 januárjában, a nyomozás során tett vallomásában még jobban emlékezett a történtekre, mint a 2012. március 28-i tárgyalási napon, a bírónő felolvasta, hogy a jogi osztályvezető szerint rengeteg vita volt a testületi ülésen az előterjesztéssel kapcsolatban, és hogy az Andrássy út 47. számú épület társasház-jellegének megszüntetésére azért lehetett szükség, mert így valószínűleg kevesebb dolga lett a vevőnek.

A tanúk sorában dr. Bicsak Ágnes, egykori MDF-es önkormányzati képviselő következett, akinek végeláthatatlan körmondatai közé időnként azért olyan kijelentések is becsúsztak, amelyek hallatán már nem volt őszinte a vádlottak mosolya.

Érdekes volt például az a logikai bukfenc, amit dr. Bicsak Ágnes felvázolt: mint mondta, 2004 júniusában Fürst György azzal indokolta az Andrássy út 47. számú épület villámgyors, pályáztatás nélküli eladását, hogy az önkormányzatnak sürgősen pénzre van szüksége. Ehhez képest 2004. november 24-én írta alá Verók István I. rendű vádlott az adásvételi szerződést az Ennet Kft.-vel. Dr. Bicsak Ágnes pedig azon emberek csoportjába tartozik, akik szerint 5 hónap nem kevés idő, így ha valamire 5 hónapig kell várni, akkor az nem lesz meg sürgősen.

A volt képviselőnő tanúvallomásában hangsúlyozta, a testületi üléseken számos módosító indítványa volt az ellenzéknek – így személy szerint neki is –, amelyeket a kormánypárti képviselők rendre leszavaztak. Például, hogy írjanak ki pályázatot az ingatlan értékesítésére és ne csak egyetlen vételi ajánlatot vegyenek figyelembe.

Dr. Bicsak Ágnes felettébb furcsának tartotta azt is, hogy az októberi határozati javaslat lényegesen „soványabb” volt a júniusinál: nem igazán értette, hogy miért akarnak olyan passzusokat belevenni a szerződésbe, amelyek kizárólag a vevőnek kedveznek.

A rá nézve kellemetlen kérdéseket már Fürst György sem hagyhatta szó nélkül, a tanúhoz intézett észrevételében hangsúlyozta, ha valaki ír egy levelet az önkormányzatnak, hogy meg szeretne venni egy ingatlant, az nem ajánlat, hanem csak érdeklődés. Másrészt pedig nyomatékosította, hogy a 25/2004-es önkormányzati vagyonrendeletnek megfelelően mellőzték a pályáztatást az Andrássy út 47. kapcsán. De dr. Bicsak Ágnest Fürst György monológja nem hatotta meg, a volt képviselőnő ugyanis azoknak az embereknek a csoportjába is tartozik, akik szerint „semmilyen szorító tényező nem indokolja azt, hogy egy ingatlant áron alul értékesítsenek”.

A tárgyalás április 2-án folytatódik dr. Zettner-Kovács Krisztián volt ellenzéki, Gyenge Zsolt 2004-ben még fideszes és Baranyai Zsolt egykori MDF-es önkormányzati képviselők meghallgatásával.

 

A tárgyalás hetedik napja, március 26.

 Foghíjas tanúvallomások

A négy beidézett tanúból mindössze kettő jelent meg március 26-án az Andrássy út 47. szám alatti épület eladása miatt indított büntetőper hetedik tárgyalási napján. A két tanúnak, Korompay Zoltánnénak és Szemethy Antalnénak – akik a szóban forgó ingatlanértékesítés idején és azóta is a terézvárosi polgármesteri hivatal lakás- és helyiséggazdálkodási osztályán dolgoznak – már csak halvány emlékképei voltak arról, hogy mi is történt 2004-ben.

Korompay Zoltánné, a polgármesteri hivatal lakás- és helyiséggazdálkodási osztályának vezetője az egyik legfontosabb tanúja lehetett volna az Andrássy út 47. szám alatti épület elidegenítése miatt indított büntetőpernek, hiszen egyike volt azoknak, akiknek aggályuk merült fel az eladásról szóló előterjesztéssel kapcsolatban. Ez az aggodalom pedig egészen odáig „fajult” 2004-ben, hogy alá sem írta az Andrássy út 47. szám alatti ingatlan eladásáról szóló júniusi előterjesztést.

Az elidegenítés miatt indított büntetőper március 26-i napján azonban konkrétumokra már nem nagyon emlékezett. Azt azonban hangsúlyozta, előfordult olyan, hogy nem írt alá nagy értékű ingatlan elidegenítéséről szóló előterjesztést azért, mert valamely elemével nem értett egyet, de ennyi év távlatából nem tudta pontosan megmondani, hogy az Andrássy 47. esetében miért nem szignálta az anyagot.

Az aláírások kapcsán ugyanakkor megjegyezte, nem jogszabályellenes, de egyáltalán nem mondható megszokottnak, hogy egy előterjesztésen csak az előterjesztő és a törvényesség őrének aláírása szerepeljen. Az Andrássy út 47. számú ingatlan eladásáról szóló, 2004 júniusában született előterjesztésen ugyanis csak Fürst György vagyonügyekért felelős volt szocialista alpolgármester és dr. Varga Tamás László egykori aljegyző szignója díszeleg.

Szemethy Antalné lakásgazdálkodási ügyintéző tanúvallomásában hangsúlyozta, egyetlen vételi ajánlatot – Ennet Kft. (a szerk.) – kapott kézhez, amelyből el kellett készítenie az előterjesztést. Arra azonban sajnos már nem emlékezett, hogy az értékbecslés és a vételi ajánlat összege nagyon különbözött-e egymástól.

A tárgyalás március 28-án folytatódik dr. Deák Erzsébet, Terézváros egykori jegyzője, dr. Hózsa István, a polgármesteri hivatal jogi osztályának vezetője, valamint dr. Bicsak Ágnes volt MDF-es önkormányzati képviselő meghallgatásával.

 

A tárgyalás hatodik napja, február 8.

Múltidézésre építenek a vádlottakat képviselő ügyvédek

Február 8-án sokszor csak a 14 vádlott jelenléte volt a biztosíték arra, hogy a hallgatóság valóban az Andrássy út 47. eladása miatt indított büntetőper tárgyalására ült be. A bíróság, a védőügyvédek és a vádlottak kérdései ugyanis a 2004-ben történtek helyett többségében az 1998–2002-es önkormányzati ciklus ingatlanértékesítési gyakorlatára irányultak. Tanúként – több mint öt órán keresztül – Hassay Zsófia jelenlegi polgármester is válaszolt, aki az ezredfordulón is tagja volt a képviselő-testületnek.


Ezt megelőzően a bíróság Gubicza Gyula tanút hallgatta meg, aki többek között az Andrássy út 47. szám alatti ingatlan értékbecslését készítette. A 20 éve a szakmájában dolgozó Gubicza Gyula 2000-ben végzett el egy középfokú, míg 2003-ban egy felsőfokú ingatlanbecslési tanfolyamot, így nyilván nagyon örült annak, hogy rátermettségét rögtön nagy értékű, műemlékvédelem alatt álló épületeken bizonyíthatta.

Gubicza Gyula, a Dollar Land Kft. munkatársa 2003-ban egy Aradi utcában lévő épülettel kezdte terézvárosi pályafutását, 2004 februárjában pedig már ő volt a felelőse az Andrássy út 47. szám alatt lévő ingatlan értékbecslésének.

Vallomásában hangsúlyozta, hogy az Andrássy út 47. számú épület értékbecslésében fontos kiindulópont volt, hogy a hasonló Andrássy úti ingatlaneladásokat nem regisztrálták, így kénytelenek voltak úgy levezetni a számításokat, hogy az össznégyzetmétert szorozták fel a 2003-ban érvényes négyzetméterárakkal, és figyelembe vették a nehezítő körülményeket is. Gubicza Gyula állítása szerint ugyanis nagyon nehéz értékesíteni a világörökség részét képező Andrássy úton egy 2770 négyzetméteres, 124 éves, műemlékvédelem alatt álló épületet, amelynek a műszaki állapota csupán a 36 százalékot üti meg. Éppen ezért az ingatlanbecslő 75-80 százalékos értékcsökkenéssel számolva 140 millió forintra taksálta lakott állapotában az Andrássy út 47. szám alatti épületet. Dr. Tóth Erzsébet, a tárgyalást vezető bírónő érdekességképpen elmondta, hogy egyes szakértők szerint jóval alacsonyabb, 45-60 százalékos értékcsökkenéssel kellett volna számolni. Gubicza Gyula a ház kiürítésével, valamint a felújítási kötelezettséggel indokolta magas százalékait, a bírónő további kérdésére azonban elismerte, hogy lett volna ugyan jelentősége az épületben akkor még megtalálható kovácsoltvas tárgyaknak és a csillárnak az ingatlanbecslés végösszegében, ezekkel az ingóságokkal azonban nem foglalkozott, mivel ez meghaladta az ő hatáskörét. Dr. Gila Pál, a terézvárosi önkormányzat ügyvédjének kérdésére pedig az is kiderült, Gubicza Gyula nem tartja logikusnak, hogy az Ennet Kft. 2008-ban, 4 évvel az adásvétel után plusz 195 millió forintot ajánlott fel az Andrássy út 47. vételárának kiegészítéseként. Más kérdés, hogy ez valójában így történt.

Ezek után nem csoda, hogy a vádlottak meglehetősen felfokozott hangulatban várták Hassay Zsófia tanúként tett vallomását. Terézváros polgármestere dr. Bíró Piroska ügyésznő kérdésére elmondta, hogy megítélése szerint 2004-ben kirívóan nagy számban értékesített az akkori önkormányzat ad hoc jelleggel nagy értékű ingatlanokat, sokszor az államháztartási törvény passzusaival ellentétesen. Hassay Zsófia – aki 2004-ben ellenzéki önkormányzati képviselő volt – hangsúlyozta, hogy az Andrássy út 47. számú ingatlan előterjesztésével kapcsolatban is számos aggály merült fel benne és frakciójának tagjaiban, valamint a polgármesteri hivatal tulajdonosi főosztályán is. Az akkori ellenzéki képviselők például nem kaptak választ arra, hogy miért nem pályáztatás útján értékesítették az ingatlant, volt-e az önkormányzat felé tartozása az Ennet Kft.-nek, miért kellett „kifárasztásos technikával”, az éjszakába nyúló testületi ülésen a napirendek vége felé tárgyalni egy ilyen volumenű ingatlanértékesítést, és hogy érkezett-e egyáltalán bármilyen más ajánlat az épület megvásárlására.

A polgármester asszony arra is felhívta a bíróság figyelmét, hogy míg a 2004 júniusában született előterjesztésben még három feltételhez – bérlők kiköltöztetése, műemlékvédelmi felújítás és a vételár kifizetése – kötötték az Andrássy út 47. tulajdonjogának átadását, addig 2004 októberében már csak egyetlen kikötés maradt. A módosításból az derül ki, hogy a lakók elhelyezése és az épület rekonstrukciója már nem volt olyan fontos az önkormányzat akkori vezetésének. Még szerencse, hogy legalább a vételárat kifizettették az Ennet Kft.-vel.

A védőügyvédek eddig nem tapasztalt kollektív aktivitásából sejteni lehetett, hogy a tanú kínos témákat feszegetett, így kérdéseik rendre az 1998-2002 közötti, Farkas György volt fideszes polgármester által vezetett önkormányzati ciklus ingatlanértékesítési gyakorlatára irányultak.

Az emlékek felidézése során számos dokumentum került elő, például a 2001. április 14-i képviselő-testületi ülés jegyzőkönyve. Eszerint Fürst György és dr. Kékesi Tibor volt szocialista képviselők kérését – miszerint liciten értékesítsék a Király utca 26. számú ingatlant – a testület leszavazta. Ez annyira fájó pont lehetett a képviselők életében, hogy – 2002 és 2010 között, amikor ők voltak hatalmon – sok esetben messzire elkerülték a pályáztatás intézményét.

Hassay Zsófia felvetésére, amely szerint furcsa módon csak két aláírás – Fürst Györgyé és dr. Varga Tamás László akkori aljegyzőé – szerepelt az ominózus előterjesztésen, a mindig felkészült Tóth György Kálmán VII. rendű vádlott ügyvédje rögtön elő is kapott egy 2001-es előterjesztést, hogy jól megmutassa, szerinte Farkas György ideje alatt is csak ketten írták alá az ingatlanok eladásáról szóló előterjesztést. A „bezzegakció” erős kezdése kritikán aluli véget ért: dr. Tóth Erzsébet és Hassay Zsófia ugyanis az ügyvéd szeme láttára számolta össze az előterjesztésen szereplő négy aláírást. A vádlottak észrevételei közül említésre méltó volt Fürst György hozzászólása, aki felhívta Hassay Zsófia figyelmét arra, képviselőként az önkormányzati törvény szerint nemcsak lehetősége, hanem kötelessége lett volna utánajárni annak, hogy ha a munkája során valamilyen jogszerűtlenséget észlel. A tanú elmondása szerint ez így is történt, hiszen a frakció ügyvédhez fordult az ügyben. A vádlott és a tanú emellett az önkormányzati vagyonrendelet értelmezéséről is érdekes vitát folytatott.

Verók István pedig Hassay Zsófia szemébe nézve olvasta fel azt a 2002-ben önkormányzati pénzen rendelt igazságügyi szakértői vizsgálatot, amely szerint a Farkas György vezette ciklusban 10 milliárdos vagyonveszteség érte Terézvárost, az önkormányzat hitelállománya pedig négy év alatt az ötszörösére nőtt. A jelenlegi polgármester ezeket az állításokat – csakúgy mint a múltban már többször – a bíróság előtt is határozottan cáfolta.

A vádlottak a hétfői és a szerdai tárgyalási napokon – érthetetlen okokból – olyannyira nyeregben érezték magukat, hogy gyakorlatilag végig beszélgettek a tanúk vallomása alatt, sőt előfordult, hogy hangosan kommentálták is a hallottakat. A bírónő hiába hívta fel Verókék figyelmét arra, hogy fegyelmezetlenek, és nem a parlamentben vagy az önkormányzatban, hanem egy tárgyaláson ülnek. Ez az intelem azonban nem nagyon hatotta meg őket.

A tárgyalás március 26-án folytatódik a további tanúk meghallgatásával.

 

A tárgyalás ötödik napja, február 6.

Andrássy út 47.: megkezdődött a tanúk kihallgatása

Érdekes fordulatot vett az Andrássy út 47. számú épület eladása miatt indított büntetőper, amely február 6-án folytatódott a Fővárosi Bíróságon. A tárgyalás ötödik napján az Oktogon Vendéglátó Kft. tulajdonosait és ügyvezetőjét, valamint az ingatlan lakóit képviselő ügyvédnőt hallgatta meg a bíróság, a tanúk azonban nem nagyon segítették elő az igazság kiderítését.

Érdekes fordulatot vett az Andrássy út 47. számú ház értékesítése miatt indított büntetőper: a tanúk felkészületlensége, a még önmaguknak is sokszor ellentmondó vallomásaik láthatóan nemcsak a 14 vádlottat, hanem magát a bíróságot is meglepte.

Nem úgy, mint Fürst György újabb magánakciója, amelynek keretében kiegészítette tavaly decemberi vallomását. Eszerint az Andrássy 47. értékesítésének ügyében a formai követelményeknek megfelelően járt el a képviselő-testület, mivel a beérkezett ajánlatok közül kizárólag az Ennet Kft. vételi szándéka volt komoly. A volt szocialista alpolgármester egy táblázatban foglalta össze az ingatlanra érkező vételi ajánlatokat, és egyesével indokolta meg, hogy az adott szándék miért pontatlan, jogszerűtlen, hiányos vagy épp megalapozatlan. Az Oktogon Vendéglátó Kft. – amely a földszinti kávézó bérlője volt az épületben – ajánlata Fürst György meglátása szerint nagyon tág volt: nem szerepelt benne konkrét vételár, sőt a cég által csatolt bankgaranciáról a nyomozás során a pénzintézet az állította, hogy azt nem ők adták ki. Tény, hogy a bankgaranciának nevezett igazoláson – amellyel a bank azt a szándékát fejezte ki, hogy az Andrássy út 47. számú ingatlan megvásárlásának esetén megvizsgálja az Oktogon Kft. finanszírozási igényét – nem szerepel iktatószám, míg a pénzintézet válaszlevelében – amelyben leszögezi, hogy ilyen nyilatkozatot soha nem adott ki – a bal felső sarokban virít az azonosításra szolgáló sor.

A Fritsch & Co. Ingatlantanácsadási Kft. ajánlata Fürst György előadása szerint már tartalmazott ugyan konkrét árajánlatot – áfával együtt 150 millió forintért kívánta megvásárolni a szóban forgó ingatlant –, de komolytalanná tette az elgondolás, amely szerint a ház bérlőivel közös gazdasági társaság keretében végeznék el a több százmilliós felújítási munkálatokat, mivel ez a társulás akkor még nem is létezett.

Ezzel szemben az Ennet Kft. – alapító okirata keltezésének napján – nyújtotta be ajánlatát 2004 januárjában, amelyben először áfával együtt 140 millió forintos vételár szerepelt. Ajánlatukat 5 hónap múlva korrigálták, ekkor már 150 millió forintos vételárat ajánlottak fel, az viszont nem derült ki, hogy áfával vagy anélkül.

Mint ismert, az ellenzéki koalíciók is tettek ajánlatokat a házra, amelyeket Fürst György azzal tiport porba, hogy politikai összeférhetetlenség miatt ezek inkább csak hangulati elemek voltak az akkori képviselők részéről. Lényeg, hogy az önkormányzat tulajdonosi főosztályához és így a képviselő-testület elé is már csak az Ennet Kft. ajánlata került. Fürst Györgynek a mostani tárgyalásra még az is eszébe jutott, hogy abszolút jogszerűen járt el, amikor nem csatolta az Andrássy út 47. számú ingatlan értékbecslését az eladásáról szóló határozathoz, hiszen az volt a bevett gyakorlat, hogy azt a testületi ülésen nézhette meg az, akit ez egyáltalán érdekelt.

Fürst György utólagos vallomásában igazi fejtörőt is adott hallgatóságának: ha az Andrássy út 47. szám alatti ingatlan jelenleg is az önkormányzat tulajdonában van, akkor mi alapján állapítják meg a kárigény összegét a vádiratban? (Meglehetősen kicsi az esélye annak, hogy a helyes megfejtők között Fürst György az általa használt luxusautót sorsolja majd ki – a szerk.)

A tanúk mélyrepülése Losonczy Pál Péter, az Oktogon Vendéglátó Kft. egyik volt tulajdonosának – aki jelenleg a Jobbik színeiben politizál – meghallgatásával kezdődött, aki nemcsak önmagának, hanem sokszor a vádiratnak és a tényeknek is ellentmondott. Losonczy Pál Péter emlékei szerint ugyanis áfával együtt 150 millió forintos vételárat tartalmazott vételi szándékuk, holott a bíróság által ismertetett levélben nem szerepelnek összegek. Néhány perc leforgása alatt pedig arra is másképp emlékezett Losonczy Pál Péter, hogy cégük miért állt el attól a polgári pertől, amelyet ők indítottak el. Az ügyvédek kérdésére azonban elismerte, hogy nem azért állt el cégük a pereskedéstől, mert az ingatlan tulajdonjoga visszaszállt az önkormányzatra, hanem azért, mert időközben sikerült megállapodniuk az Ennet Kft.-vel bérleményük további sorsáról.

Mindezek mellett azonban Losonczy Pál Péternek volt néhány érdekes emléke is az ügyről, például az, hogy nemcsak Verók István volt szocialista polgármesterrel, hanem Fürst Györggyel is személyesen tárgyalt az ingatlan értékesítéséről. Erre a személyes találkozóra a február 6-ra beidézett négy tanú mindegyike emlékezett, Verók István és Fürst György azonban állította, hogy nem tárgyaltak a cég képviselőivel. Nehéz dolga volt így annak, aki igazságot akart tenni, hiszen csak a hamis tanúzást bünteti a törvény szabadságvesztéssel, a vádlottaknak viszont nem kell feltétlenül igazat mondaniuk.

Tovább bonyolította a szálakat Losonczy Pál Péter, aki még arra is emlékezett, hogy Fürst Györgytől tudta meg, valószínűleg az Ennet Kft. lesz az új tulajdonos, és készségesen megadta Christian Polet – a cég képviselője – telefonszámát is. Losonczy Pál Péternek még az is derengett, hogy Christian Polet-nek – aki szintén bérlő volt a házban – többmilliós tartozása van az önkormányzat felé. Még szerencse, hogy Tóth György Kálmán volt és jelenlegi szocialista önkormányzati képviselő, hetedrendű vádlott annyira felkészült, hogy egyből ellent tudott mondani a tanúnak: állítása szerint ugyanis az ingatlanban két, az Ennet Kft.-hez különböző szálakon kapcsolódó bérlő volt, és ezek egyike túlfizetéssel rendelkezett az önkormányzat felé.

A hűtlen kezelés vádjának alátámasztását nem nagyon segítette elő Cseresznyés József Gyula, az Oktogon Kft. másik tagjának vallomása, aki gyakorlatilag semmire nem emlékezett, amire pedig esetleg mégis, az ellentmondott Losonczy Pál Péter állításainak. Az „amennyire mások értenek az ingatlanfejlesztéshez, annyira mi is” és az „ennyire azért nem bonyolódtunk bele, hogy mit kezdünk az épülettel, mert minket a kávézó érdekelt” tételmondatok után sokakban merülhetett fel a „komolytalan” jelző a tanú vallomását illetően.

Ezzel szemben meglepetésekben gazdag volt dr. Csáki Judit Ilona, az Andrássy út 47. lakóközössége ügyvédjének és egyben bérlőjének a beszámolója. Állítása szerint 2003-ban kaptak egy levelet az önkormányzattól, amelyben az állt, hogy a polgármesteri hivatal értesülései szerint a lakók el akarják adni bérleményeiket. A körbekérdezés során azonban kiderült, a lakók közül senki nem kérte az önkormányzattól azt, hogy adják el a fejük fölül az ingatlant. De ha már így alakult, jelezték az önkormányzatnak, hogy élni kívánnak elővásárlási jogukkal, és befektetők bevonásával, valamint egy gazdasági társaság megalakításával vállalni tudják a műemlékvédelem alatt álló épület felújítását. Dr. Csáki Judit Ilona elmondása szerint erre nem kaptak hivatalos választ az önkormányzattól, arról viszont tájékoztatták őket, hogy új tulajdonosa van az épületnek. Dr. Gila Pál, az önkormányzat ügyvédjének kérdésére dr. Csáki Judit elmondta, hogy az Ennet Kft. az elmúlt csaknem 8 évben sem állagmegóvást, sem felújítást nem végzett el az épületben. Sőt az ügyvédnő állítása szerint a cég elvitte a fali kovácsoltvas tárgyakat és a bejárati aula csillárját is.

Az ügyvédnő állítása szerint akkor vált a lakóközösség számára egyértelművé, hogy az önkormányzat rossz döntést hozott, amikor Fürst György 2004. október 11-én újabb előterjesztést nyújtott be a képviselő-testület elé, amellyel a korábbi „közös megegyezéssel történő bérleti jogviszonyának megszüntetése” helyett a „bérleti jogviszony megszüntetése” került bele a határozatba. Azaz újabb könnyítést szavaztak meg azzal, hogy nem kellett a tulajdonosnak egyezkednie a lakókkal.

Ugyancsak nem könnyítette meg a bíróság munkáját az igazság kiderítésében Várnai Szabolcs, az Oktogon Kft. ügyvezetője sem, aki leginkább a számok világában veszett el tanúvallomása közepette. Míg 2009-es nyomozati vallomásában még 1,5 milliárd forintra becsülte az Andrássy út 47. szám alatti ingatlanra vonatkozó beruházást, addig 2012. február 6-ra már csak 800 millió forintra saccolta ugyanezt a projektet.

Érdekes lett Várnai Szabolcs azon magyarázata is, hogy miért kapott az Oktogon Kft. „bankgaranciát” az ingatlan megvásárlására egy banktól. Nevezetesen azért, mert Losonczy Pál Péter egy jól menő reklámügynökség társtulajdonosa volt, amely milliárdos forgalommal bírt, és ennek köszönhetően nagyon jó viszonyt ápolt a szóban forgó pénzintézettel, így az Oktogon Kft.-ben is maximálisan megbíztak. Ennél a pontnál még a laikusok is finoman köhintettek egyet, a profik pedig a puszta tények után nyúltak. Fürst Györgynél ugyanis szerencsére épp kéznél volt egy iPad, és gyorsan le tudta kérni a reklámügynökség cégkivonatát, amelyből kiderült, hogy 2004-ben egyáltalán nem volt nyeresége a társaságnak.

A tárgyalás február 8-án folytatódik: az értékbecslést végző Dollár Land Kft. képviselője mellett Hassay Zsófia polgármestert hallgatja majd meg tanúként a bíróság.

 

A tárgyalás negyedik napja, december 14.

Andrássy 47.: a vádlottak megint hallgattak

Szekeres Fruzsina Zsuzsanna egykori MSZP-s, Tölgyesi Miklós Károly és Szemere Miklósné dr. volt SZDSZ-s önkormányzati képviselők, valamint dr. Varga Tamás László korábbi aljegyző meghallgatásával folytatódott december 14-én az Andrássy út 47. eladása miatt indított büntetőper a Fővárosi Bíróságon. A vád különösen nagy értékre elkövetett hűtlen kezelés, amelynek következtében több mint 120 millió forintos kár érte a terézvárosi önkormányzatot. A negyedik tárgyalási napon egyik vádlott sem óhajtott vallomást tenni.

Vallomásmentesen telt az Andrássy út 47. eladása miatt indított büntetőper negyedik tárgyalási napja, érdekességekből azonban most sem volt hiány.

Szekeres Fruzsina Zsuzsannának, az ügy tizenegyedrendű vádlottjának korábbi, a nyomozás során tett vallomásából a már klasszikusnak számító „nem kell ismernem az önkormányzati rendeleteket” és a „csak általánosságban emlékszem az előterjesztések menetére” mellett ugyanis az is kiderült a laikusok számára, hogy ha az adott képviselő nem úgy szavazott, ahogy a frakciója, akkor annak szankciója volt.

Szekeres Fruzsina Zsuzsanna december 14-én dr. Szabó Melinda ügyésznő kérdésére még azt is elmagyarázta végre, hogy milyen egyszerűen is működik egy önkormányzat: a számlákat be kell fizetni, és ha erre nincs forrás, akkor ingatlanok eladásával is lehet pénzt szerezni. Mint mondta, képviselőségének idején – 2002 és 2006 között – minden testületi ülésen sor került ingatlanértékesítésre, volt, amikor 2 négyzetméter alapterületűt és volt, amikor annál nagyobbacskákat is eladtak egy-egy gombnyomással.

Úgy tűnt, Szekeres Fruzsina Zsuzsanna vallomása nem volt túl érdekfeszítő Hatvani Csaba egykori és jelenlegi szocialista önkormányzati képviselőnek, valamint dr. Hegedűs Károly korábbi MSZP-s alpolgármesternek. Míg Hatvani Csaba a mobiltelefonján, addig dr. Hegedűs Károly a térdére terített sportújságban talált magának halasztást nem tűrő elfoglaltságot.

Tölgyesi Miklós Károly, az ügy tizenkettedrendű vádlottja egészen rövidre fogta mondandóját, sem vallomást tenni, sem bármiféle kérdésre válaszolni nem volt hajlandó.

Szemere Miklósné dr. követte őt a sorban, aki alaptalannak tartotta a vádat, éppen ezért nem válaszolt kérdésekre sem. Korábbi, a nyomozás során tett írásos vallomásában ugyanakkor leszögezte, három értékbecslés is készült az Andrássy út 47. szám alatt lévő ingatlanról, és a legmagasabb lett az alapja az előterjesztésnek. Az ügy tizenharmadrendű vádlottja hangsúlyozta, a terézvárosi képviselő-testület októberi ülésén nemmel szavazott az előterjesztésre, amelyből a büntetőperré fajult szerződés született.

Dr. Varga Tamás Lászlónak, az ügy tizennegyedrendű vádlottjának meghallgatása előtt meglepő fordulat következett: a védelmében eljáró ügyvéd kérdéseket szeretett volna feltenni a „padtársaknak”. Verók István egykori szocialista polgármester készségesen válaszolt is, mint mondta, semmiféle kényszer vagy „extra elvárás” nem volt dr. Varga Tamás Lászlón arra vonatkozóan, hogy szignálja az Andrássy út 47. elidegenítéséről szóló előterjesztést. Az egykori aljegyzőt képviselő ügyvéd Fürst György volt MSZP-s alpolgármestertől is szeretett volna valamit kérdezni. Sajnos nem derült ki, hogy mit, mivel az ügy másodrendű vádlottja köszönte szépen, és nem óhajtott válaszolni.

Dr. Varga Tamás László az előtte (nem) szólókhoz hasonlóan nem tett vallomást, a nyomozati iratokból viszont többek között az derült ki, hogy 2004 júniusában 15-20 percet foglalkozott az Andrássy út 47.-ről szóló előterjesztéssel, majd – törvényességi hibát nem találva benne – szignálta azt. Mint mondta, az előterjesztések tartalmáért annak készítője és a képviselő-testület felel. Meglátása szerint arról, hogy miért szavazták meg az ingatlan eladását, az akkori MSZP–SZDSZ-frakciót kellene megkérdezni.

A tárgyalás 2012. február 6-án folytatódik, immáron a tanúk meghallgatásával.

 

A tárgyalás harmadik napja, december 12.

Andrássy 47.: egyre kuszábbak a szálak

Tóth György Kálmán és Hatvani Csaba volt és jelenlegi szocialista önkormányzati képviselők, dr. Rabin László egykori SZDSZ-es é



Cimkék: Andrássy 47 | ingatlanpanama | büntetőper |

2012. november 05.