image

Dr. Földes Jánost köszöntötték

Kilencvenedik születésnapja alkalmából dr. Földes János professzort otthonában köszöntötte Matokanovic Lídia képviselő, a terézvárosi önkormányzat környezetvédelmi és civil kapcsolatok tanácsnoka. A jeles évforduló alkalmából – az ajándékok mellett – átadta Orbán Viktor miniszterelnök köszöntőlevelét, valamint Hassay Zsófia, Terézváros polgármesterének oklevelét.


Dr. Földes János örömmel vette át Matokanovic Lídiától a köszöntőlevelet

Dr. Földes János, 1927-ben született. Bár életének első éveiben a kerület szomszédságában élt, elmondása szerint amióta az eszét tudja számára az otthont mindig Terézváros jelentette.

Édesapja szabó volt, édesanyja a család életét kormányozta. A Terézvárosi Magyar-Angol, Magyar-Német Két Tannyelvű Általános Iskolaként ismert, egykor Érsek Utcai Községi Elemi Iskola nevet viselő intézményben sajátította el a betűvetést, s szerezte meg azokat az alapokat, amelyekre a későbbiekben építkezett. A középiskolát a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban végezte.

A pályaválasztást illetően elmondta: nem tudná pontosan felidézni, mikor döntött hivatása mellett, de azt pontosan tudja, hogy egészen kisgyermek korától kezdődően orvos akart lenni. Szavai szerint, a II. világháború utolsó hónapjaiban frontbehívója ellenére a Vas utcai kórházban jelentkezett szolgálatra. Az orvosok éjt nappallá téve, dacolva az elképesztő körülményekkel műtötték a folyamatosan érkező sebesülteket. Az az elszánt és elkötelezett gyógyító munka, ami a kórházban folyt, csak megerősítette elhatározását.

Az 1945-ös esztendő kalandosnak bizonyult az ifjú ember számára. Az orosz csapatok bevonulása után hadifogságba került. Társaival Ecserig gyalogolt, egy éjjel azonban megszökött, s a háború végéig bujkált. Bár alapvetően optimistának tartja magát, de mint fogalmazott ezekben a hetekben, hónapokban nem hitte volna, hogy még ugyanebben az esztendőben a Semmelweis Egyetem Általános Orvosi Karának hallgatója lesz.

Medikusként megnyert egy élettani tanulmányi versenyt, ami nemcsak jelentős pénzjutalommal és egy dániai tanulmányúttal járt, hanem egyben az élettani intézetbe is belépőül szolgált, ahol demonstrátorként dolgozhatott.

Földes professzor úr mindig orvos akart lenni

Tanulmányait „Summa cum laude”eredménnyel fejezte be. A diploma megszerzése után fiatal orvosként először I. számú Belklinikára. majd néhány évre a Kútvölgyi Kórház Belgyógyászati Osztályára került, majd útja 1957-ben ismét az I. számú Belklinikára vezetett, ahol 42 esztendőn át gyógyított.

Elmondása szerint korán egyértelművé vált számára, hogy az orvoslás ezernyi szakterülete közül leginkább az endokrinológia, azon belül a pedig a pajzsmirigybetegségek érdeklik. Szerencsés egybeesésnek nevezte, hogy a klinikát vezető Rusznyák professzor egy nagyszerű csapattal együtt a nyirokkeringéssel foglalkozott. Mivel munkájukhoz nagy szükség volt izotópvizsgálatokra, ezért a professzor őt bízta meg a klinika izotóplaboratóriumának létrehozásával.

Pályája fokozatosan ívelt felfelé, ismereteit gyarapítva több hónapot töltött Izraelben és Svédországban. Az évek során belgyógyász, endokrinológus és nukleár medicin szakvizsgát tett, kandidátusi és az akadémiai orvostudományok doktora tudományos fokozatot szerzett. Osztályvezető klinikus, a pajzsmirigy szakrendelés és az izotóp laboratórium vezetője, később professzor és a klinika igazgatóhelyettese lett. Nyolc éven át a Magyar Orvosi Nukleáris Társaság elnöke volt, a Magyar Endokrin és Anyagcsere Társaságnak megalakulása óta vezetőségi tagja. Két évig volt a pajzsmirigy szekció elnöke, s ma is tagja az Európai Pajzsmirigy, valamint az Európai Nukleár Medicin Társaságnak. Nevéhez 250 magyar, angol, német és cseh nyelven megjelent közlemény kötődik, szakterületének legkiválóbbjai között tartják számon.

A beszélgetés alatt 90 év története elevenedett meg

Magánélete is sikeresen alakult, 1954-ben megnősült, felesége élete végéig hű társa volt. Ötvenhat évig tartó boldog házasságukból egy lányuk született, aki a Transzplantációs Klinika orvosa. Lányának családja – két kisfia – terézvárosi otthonukban meleg szeretettel veszik körül.

Mint mondta: boldog és szerencsés embernek tartja magát, hiszen egész életében azzal foglalkozott, amit szeretett. Hivatása, a kutatás, a gyógyítás sokkal inkább örömteli szenvedély, mintsem munka volt számára. Nem meglepő, hogy betegei a legnagyobb tisztelettel, elismeréssel és rajongással beszélnek róla.

Az orvoslás mellett a másik nagy szerelem az életében a képzőművészet, azon belül is a festészet volt. Szavaiból kiderült, rendkívül hálás a sorsának azért, hogy részben magánúton, részben nemzetközi konferenciák, szakmai kongresszusok résztvevőjeként Európa minden országába, az Amerikai Egyesült Államokba, Izraelbe is eljutott. Külföldi útjain szabadidejében reggeltől estig a múzeumokat járta, s így a világ legcsodálatosabb művészi alkotásait eredetiben csodálhatta meg.

Szűkebb pátriájának sorsára is mindig nagy figyelmet fordított. Elmondása szerint nagy ajándéknak tekinti, hogy gyönyörű épületek között, a főváros egyik legszebb kerületében élhetett. Örömmel fogadta Matokanovic Lídia beszámolóját arról, hogy a csarnok teljes felújítása rövidesen látványos szakaszába ér, s a műemléképület két év múlva visszanyeri eredeti szépségét.

Földes professzor úr esetében igaznak tűnik az a mondás, hogy a fiatalság elsősorban nem az évek számán, hanem a lélek épségén és a szellem frissességén múlik. Kilenc évtizeddel a háta mögött a mai napig tanulmányozza szakterületének irodalmát, újdonságait, részt vesz tudományos könyvek írásában, s a Szent János Kórház Pajzsmirigy Szakrendelésén heti két alkalommal rendel.

 Földes professzor kedves ismerősként búcsúzott el Matokanovic Lídiától

 

 



2017. április 19.